2009. október 11., vasárnap

Alkotás - sok képpel







Úgy döntöttem, nem foglalkozom sem az anyukák között dúló furcsa háborúval, sem a politikai videóval, egyrészt, mert nem érzem rám tartozónak, nekem szólónak egyiket sem, másrészt mert nálunk sokkal érdekesebb, de főleg vidámabb dolgok történnek :-). A. eddig is firkálgatott, de az két-három vonal húzigálása után a rajzeszköz elfogyasztásának kísérletébe torkolott. Minekutána ezirányú próbálkozásait rendre elfojtottuk, mostanában mintha átgondolta volna a dolgot: sok-sok rajzolás után próbálja csak meg befalni a krétát, vagy leharapni a ceruza vagy filctoll hegyét. Szerencsére résen vagyunk. Mindenesetre végre megörökíthető az alkotás folyamata, mert az elején igazán a nyomhagyás köti le.














Eszembe jutott a kétkézzel rajzoló gyerekemről a történet, ami A. nyolc-kilenc hónapos korában esett meg velünk. Játszótéren voltunk, akkoriban még nem vittünk magunkkal homokozóeszközt, mert a kiscsajt a homok tapintása sokkal jobban érdekelte, Sz. meg nem homokozott. Egy kedves nagymama játszott mellettünk az A.-nél vagy fél évvel nagyobb unokájával. Elcsodálgatta a lányomat, ahogy nyúlkált a homokba, majd felé nyújtott egy lapátot, hogy "Inkább ezzel, mert piszkos lesz a kezed!", és mikor A. a bal kezével nyúlt érte, rászólt: "Nem, nem! A szép kezeddel fogd meg!" Köpni-nyelni nem tudtam. Végül kinyögtem, hogy az apja balkezes, de szerencsére nem folyhatott tovább a tanulságos eszmecsere, mert a nagymama végre a saját unokájával kezdett foglalkozni...
Mondjuk A. mostanában inkább tűnik jobbkezesnek, de még sokszor beveti mindkettőt.

1 megjegyzés:

  1. OFF:
    bocs, hogy rossz helyre küldtem a meghívót... légyszi írd meg azt a címet, amit használsz..

    köszi
    Kati

    VálaszTörlés