2009. október 20., kedd

Apróságok

Ebben a sok itthonlevésben sok aranyosság történik velünk folyamatosan, de mire idejutok, a felét elfelejtem.

Egyik kedvencem volt, amikor valamelyik este fogmosás után szállingóztunk be a kisszobába az imádsághoz, amikor A. átrohant a nappaliba, majd visszatrappolt kezében a Mi Atyánk-os bibliai lapozóval, aztán leült, és letette maga elé, aztán várakozásteljesen ránknézett :-). (Persze így is viháncolni kezd az imádság felénél, de ezt megkönnyeztem akkor is...) Már minden imádságnál, asztali áldásnál mondja, hogy Ámen, és erről eszembe jutott egy Sz.-csos történet olyan három éves korából. Két macival aludt, egy nagyjából tíz centissel, meg egy háromszor nagyobbal, és miután imádkoztunk, és összebújtunk, hogy aludjon (akkoriban már külön ágya volt, de oda kellett bújni hozzá, amíg el nem aludt), elkezdett a hasán bábozni a macikkal. A nagy maci mondta a kicsinek, hogy: - Brumma-brumma-brumma-brumma. Ámen. Erre a kicsi is: -Ámen.

Amúgy még mindig megdöbbenek, mennyi mindent megért A., és egyre több szót próbálgat, már nem csak a kezdő szótagokat, mint eddig, hanem teljes szavakat is. Sz. nagyon szokott örülni, amikor mond valamit, megtapsolja, megdicséri, nagyon aranyosak. Magabiztosan használja: apa, anya, vedd le, (hin)ta, tente, ámen, cici, pe(le)nka, kaka, csip-csip, vau-vau, mú, hapci, pompom (hát, bizony Sz. három éves elmúlt, amikor először látott rajzfilmet, másodszorra ez a bravúr nem sikerült sajnos...), baba, mama, papa (fényképen mutatja őket), van, valami fura szava (itte), amikor az énekes könyvet nyomja a kezembe, hogy abból énekeljek, de ennek szoros értelmét csak tippelni tudjuk, hogy ének-e, vagy Isten - bár az utóbbira hasonlít jobban, de csodálkoznék, ha az lenne), és hát a legtöbbet használt szava a nem... Ezeken kívül meg folyamatosan karattyol A.-ül, meg ismételget más szavakat gyakorlásképpen egyre ügyesebben. Így a ci néha már cipő, az ó, orr, és hasonlók. Vannak szavak, amik csak egyszer elhangzanak, aztán elmennek valahová pihenni a kis fejecskében :-).

Sz. eközben csak beszél, és beszél, és beszél, és kérdez, és válaszol, és megszólít, és rászól A.-ra. (Hát, az nagyon édes! "Mit művelsz te itt?" - amikor a kisasszony szedi szét a bonyolult sínrendszert, amivel egy fél órát küzdöttünk, hogy elkészüljön). Kiválóan tud már kunyerálni: "Aaaanyaaaa, léééégysziiii!", bár mindezt részletesen el kellett többször magyarázni neki, mert valami fura tagoltsággal mondta korábban, hogy "Anya, légy szíves...", mint amikor a kisgyerek olvasni tanul, és fel-felkunkorítja a hangsúlyt a szavak között.
Egyre többször köszön magától előre az ismerősöknek hangos Csókolommal, és a gyerekeknek Sziával.
Rengeteget rajzol és gyurmázik mostanában (a hóember a mostani favorit - mindig egy-két dolgot csinál egy ideig, aztán áttér másra).

A zenét mindketten nagyon szeretik, szoktak együtt táncolni is, legutóbb például erre buliztak.




De képesek krisztmöszkerolokra is táncraperdülni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése