2009. október 10., szombat

Busz, nátha, nagyszülők

No, kérem, enyém első számú gyerekem, gyönyörű nagyfiam, csütörtök óta állva utazik a buszon! És újra beigazolódott, amit minden vele kapcsolatban kételkedőnek - bizony, időnként magamnak is -, mondani szoktam, hogy minden eljön egyszer, legfeljebb nála kicsit többet kell várni rá. De végre vége a hisztis, sikítós buszozásoknak, amikor három megálló alatt három vödörnyit izzadok, végre, végre áll a gyerek, és annyira, de annyira büszke magára, amennyire én is rá :-).

Ennek örörmére nem sikerült kiviteleznünk a ma délutánra tervezett szentendrei kirándulást egy rusnya nátha miatt. Mindkét gyerek orra ömlik, P. meg teljesen lerobbant, bár láza még nincs, de már beindult a hipochondriája, szóval mi már mind a négyen sertésinfluenzában szenvedünk :-DDD. Azért így is jó nap volt, mert délelőttől kora délutánig itt voltak anyósomék. Sok sütivel lettünk gazdagabbak, meg sok szeretgetéssel. És délután sétáltunk a környező kedvenc utcákban, és olyanokban is, amikben még nem jártunk, és találtunk egy nagyon helyes evangélikus templomot. A hirdetőtábláján ilyesmi volt: Istentisztelet vasárnap tíztől, utána beszélgetés, teázás a templomkertben :-))).

1 megjegyzés:

  1. De jó! Éljen, éljen!:) Már ami a buszozást illeti..
    A betegeknek jobbulást!

    VálaszTörlés