2009. október 29., csütörtök

Egy gyerekesek vagyunk még két napig

Sz. a bátyáméknál dúskál kutyában, macskákban és kényeztetésben Miskolcon, P. rohangál hol ebbe, hol abba a bankba mindenféle papírokért/-kal, mi A.-lel élvezzük, hogy nem kell oviba rohanni reggel-délben, kényelmesen játszóterezünk, főzünk, játszunk, még zenebölcsi sem volt az őszi szünet miatt, csak a Biblia-óra volt fix-programunk (amit ma én vezettem fel, mármint én hoztam az igét, meg a gondolataimat róla, amiből elég jó kis csevej lett, bár a lányom kísérletet tett némi hisztivel, nyűggel az alkalom szétzilálására, de nem hagytam :-)). Ez most egy kísérlet, hogy mindig más "dolgozzon", ne csak a lelkész-lány, bár spontán alakult így, mivel nem tudta volna megtartani a múlt hetit, ezért megkért, tartsam én. Én meg teljesen megijedtem ettől, de végül beleegyeztem, és készültem, és nagyon jó volt a készülés, belemélyedés, de mindenféle betegségek, más elfoglaltságok miatt más se ért rá, így végül mégis elmaradt, és áttettük ehétre. Két tanulság volt számomra: mindig úgy kellene olvasnom a napi igét, mintha beszélnem kellene róla valakiknek, és a másik, hogy még mindig nem tudok összefüggően beszélni, és belezavarodom a saját mondataimba, gondolataimba... Ezzel együtt is azért nagyon jó volt.

Mivel A. nyolckor mindennap alszik, és P.-nek nem kell Sz. mellé bújni, ránkszakadt a nagy esti-éjjeli szabadság. Két beszélgetés között megnéztük az Up! című animációs filmet.

Most ilyen animációs filmes időszakunk van, mert nemrégen meg a 9-et néztük meg. Régóta nem tetszett film ennyire...

Szerintem egyik sem gyerekfilm, de felnőtteknek szívesen ajánlom. A 9-ben Tim Burton keze is benne van, szóval ilyesmire kell számítani. Ide teszem a trailer-jét, bár szerintem nem sokad ad vissza a film hangulatából, ez a zene, amit alávágtak, olyan messze van a filmtől, mint Makó Jeruzsálemtől...








Az Up! egy Disney-Pixar cucc (ahonnan jött már pár olyan film, amit szintén nem tartottam gyerekeknek valónak), bájos, de már az alaptéma is elég érzékeny: egy nagyon idős bácsiról szól, aki a felesége halála után egyedül marad egy nagy város közepén. Körülötte már lerombolták fiatalsága világát, épülnek a toronyházak, alig várják az építtetők, hogy idősek otthonába vonuljon, vagy meghaljon, és lerombolhassák a kis házat, amit együtt tettek lakhatóvá a feleségével sok-sok évvel azelőtt. És amikor már éppen kényszerítenék, hogy bevonuljon az otthonba, az utolsó pillanatban úgy dönt, hogy megvalósítja feleségével közös gyerekkori álmát, és hihetetlen kaland veszi kezdetét... Bűbájos lenne az egész történet, ha nem tettek volna bele néhány keményebb akciójelenetet, ami az én gyomromnak sok volt... Persze ezzel együtt is klassz volt, hol vidám, hol sírós, hol nagyon izgalmas... Pont jó apával összebújva nézni, mikor, miért lehet odasimulni :-).





És aúgy meg ezt látnám nagyon (az oldal alja felé vannak a trailer-es bejegyzések, de a plakátok is olyan jók, hogy...), és arról ábrándozom, hogy P.-vel kettesben (!) moziban (!), angolul (!) nézzük meg. Vad dolgok után sóvárgok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése