2009. október 7., szerda

Kicsit (?) intim poszt

Van minden hónapban hat-hét nap - ami magában foglal egy pár napot valami előtt, illetve egy pár napot valaminek az elején -, amikor olyan vagyok, mint a mosott ... nekem nem fáj semmi, sosem fetrengtem görcsökben, de egyrészt egy rémes hárpia leszek, másrészt alig vonszolom magam. Ilyenkor minden kis semmiségtől elfáradok, ahogy a legegyszerűbb helyzetekkel sem tudok megbirkózni anélkül, hogy fel ne húzzam magam. Pár napig mindenkivel kiabálok, és egyszerűen nem ismerek magamra. Merthogy amúgy én vagyok az a lány, akivel az öreg nénik beszédbe elegyednek, akihez a játszótéren előbb-utóbb csapódik egy idegen gyerek játszani a sajátjai mellé, akinek az anyukája a padon sms-ezik, aki huszadszorra is nyugodt hangon válaszol a fia ismétlődő kérdéseire, aki egy nap százszor felpakol mindent, amit lepakol a kicsi, és nem húzza fel magát rajta. A hónap maradék három hetében legalábbis.



Ma rákiabáltam egy gyerekre a játszótéren. Ráadásul a gyereknek igaza volt félig-meddig, csak a módszere nem tetszett. (Sz. bambaságában véletlenül nekiment egy kisfiúnak, mire a kamasz bátty nekiesett Sz.-nak.) És utólag annyi más megoldás eszembe jutott, ahogyan normálisan lekezelhettem volna a dolgot úgy, hogy mindannyian jól jöjjünk ki belőle. Nagyon szégyellem magam.



A fiúk a családban már ismernek, és tudomásul veszik, hogy ez van, de én egyszerűen nem bírom feldogozni. Egyszerűen nem tudom kontrollálni magam, és ez nagyon megvisel.



És mindehhez mintegy járulékosan egy héten keresztül szinte folyamatosan izzadok. Eleve kisgyerek koromtól nagyon izzadós vagyok, de ilyenkor ez még fel is fokozódik. (És a fejemen ráadásul, ahova még kenni sem tudok semmit ellene...)



Ha van valami az életemben, amit nehezen fogadok, amibe nehéz beletörődni, hát, az ez.

De sebaj, minden nappal egyre szebb a világ.

7 megjegyzés:

  1. Olyan jól esett olvasni ezt az őszinte posztot, köszi! :-)) Magamra is ismertem erősen.
    Minél kevesebbet györtődsz ezen, annál jobb, és annál kevésbé leszel "bolond" - de ezt te is tudod. Régen a nők olyankor nem mentek közösségbe (sok társadalomban tabu voltak) - ez se volt ám véletlen!

    VálaszTörlés
  2. Bárcsak még most sem lehetne közösségbe mennem ilyenkor :-))).

    VálaszTörlés
  3. Nagyon is ismerős, amit írsz! Nekem már az is segít, ha felismerem a jeleket! Ilyenkor lelassítok egy kicsit. A kiabálásra még nem találtam ki ellenszert:)))

    VálaszTörlés
  4. Jóvannakkor.. nem én vagyok az egyetlen mensi alatt kiakadós hárpia:)) Sajnos okosat nem tudok mondani.. esetleg vicceset:
    mi a külömbség a terrorista és a menstruáló nő között??? A terroristával lehet tárgyalni. :DD

    VálaszTörlés
  5. Náncsi! :-DDD.

    Zafiram, igen, gyakran segít, ha felismerem a jeleket, bár nem mindig. Lasíítani sincs mindig lehetőség, néha annyira összejönnek a dolgok... De olyan jó érzés, hogy nem én vagyok az egyetlen :-)))

    VálaszTörlés
  6. Sokáig én is de utáltam az egészet... A hisztik még csak hagyján, de a fájdalom az brutál volt. Felkelni sem tudtam két-három napig...váááááá....
    Aztán átgondoltam az egészet mikor Dávidra "gyúrtunk". Hirtelen már inkább lehetőségnek tűnt, mint tehernek még akkor is ha kitalálhatták volna ezt másként is.
    A fájdalom a szülés óta sokkal csekélyebb. A hisztik maradnának, de nem engedhetem meg magamnak, hogy robbanjak. Tudatosan figyelek erre, mert Dávidon nem csattanhat az ostor más meg most nincs akin kitöltsem a női hisztimet.:)
    Az tuti, hogy nem vagy egyedül. Szerintem azok vannak kevesebben akiknek semmi gondot nem okoz.

    VálaszTörlés
  7. Volt fél évem, mikor meg sem jött...... Azalatt felszedtem 15 kilót, hullott a hajam marék számra, szakállam és bajuszom nőtt, olyan szintű hangulat ingadozásaim voltak, mint mensikor sosem. Mire kiderült mi bajom (Inzulin-rezisztencia, PCOS), majdnem megműtöttek. Aztán jött Nóri és mióta nem szoptatok, minden egyes hónapban, mikor közeledik megnyugtat a tudat, hogy nem éppen vursli az a pár nap ugyan, de termékeny vagyok és normálisan működöm. Persze néha kell bevetnem egy-két módszert a hárpiaságom ellen, nekem bevált a Sedatif, mint ilyenkor le- és megnyugtató szer!

    VálaszTörlés