2009. október 17., szombat

Télség

Egyszerűen arcul csapott a hirtelen rossz idő. Főleg a szél. Teljesen sokkolt. Hol van az én szép, sárgás, barnás, vöröses, hűvöskés, de napos őszöm?!? Éppen a rossz idő beköszönte előtt egy nappal lett náthás újra egyszerre a két gyerek, és nekem annyira kapóra jött, hogy ki sem kellett menni, innen a meleg lakásból irtózhattam kedvemre a kinttől. Aztán csak ki kellett menni, mert Bicskére volt időpontunk Panni nénihez. És majdnem másfél órát vártunk Kelenföldön a vonatra, húsz percet bent, a többit a peronon a vad szélben a hidegben, mert amikor kiderült, hogy késik a vonat, Sz. bepánikolt, és nem volt hajlandó elmozdulni, nehogy elmenjen. Végül ahogy sorban írták ki a késéshez a plussz tíz perceket, A. elveszítette minden türelmét, Sz. sírt, hogy hol a vonat, egyszercsak felhívtam Panni nénit, hogy ne haragudjon, de közlekedési káosz van, valószínűleg a szél miatt, nem tudunk menni, mert még ha most jönne is vonat, de visszafelé ugyanezt végigjátszani Bicskén, nem szeretném. (Ki kell nyomoznom, hogy busszal hogy lehet odajutni, illetve hol kell leszállni róla, ami viszonylag közel van a Bogya Károly utcához.) Megértő volt, bár sajnos csak több, mint egy hónappal későbbre volt új időpontja. Hazamentünk, és két napig ki sem voltam hajlandó lépni a lakásból, csak néztem a negyvenötfokig hajló fákat, és élveztem a meleg radiátort, a meleg teát, a mécseseket, jókat játszottam a gyerekekkel, elvégeztem egy csomó halogatott házimunkát, és közben megtörtént az első ráébredésem, hogy mennyire szeretem is ezt hideg időjárás idején.
Aztán ahogy csökkent az orrfolyás, szakadt fel a torkokból a trutyi, és Sz.-nak sürgősen be kellett szerezni téli cipőt, kimerészkedtünk. A gyerekek mint két kiscsikó élvezték a kintet, Sz. boldog volt az új meleg bakancsával, és akkor a fülembe tolakodott a Ghymestől az Északi szél, aztán jöttek a karácsonyi dallamok (Jöjjetek, Krisztust dicsérni), és fogtam a kicsi kesztyűs kezét, néztem a kipirult arcukat, mosolyogtam Sz. kérdésén, hogy "Ezek már hófelhők?", és megtörtént az áthangolódás. (Persze azért titokban reménykedem, hogy ahogy az elmúlt hat évben mindig, idén november elején-közepén is, Sz. születése napja utáni két-három hétben még lesz szép, napocskás, sétálós ősz...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése