2009. október 3., szombat

Vadaskerti napló

1. nap. Szegény P. dühöng. Eltöltöttek egy napot a Vadaskert kórházban gyakorlatilag a semmiért. Rögtön adminisztrációs bakival kezdődött az egész, azt orvosolták, megkaptuk a szobát, majd kiderült, hogy teljesen feleslegesen vittünk egy heti cuccot, ugyanis lehet bejárósnak is lenni, nem muszáj ott aludni, elég, ha kilenctől négyig ott vannak. Ehhez képest fél tizenegytől délig volt ismerkedés, meg valami kis foglalkozás, de orvossal még nem találkoztak, a szorgalmasan lefénymásolt leletekbe, kitöltött kérdőívekbe senki bele nem nézett. Onnantól semmi sem történt, amiért érdemes lett volna ott lenni: ebédeltek, pihentek, a délutáni udvaron levésnél, ahol összeeresztettek négy évestől húsz évesig mindenkit, viszont kiderült, hogy miért is nem érnek rá Szabolcsra. Amikor a nyolc éves közölte egy másikkal, hogy úgy seggbebaszlak, hogy a beleid szétrobbannak és a szarod szétfröccsen a falon - és akkor a nagyobb kamaszok verekedései és a többi már említésre se kerüljön -, Szabolcs megijedt. P. is. Nyilván az ilyen srácokkal inkább kell foglalkozni... Mit keresnek ők ott? Meg amúgy is, miért nem történik már valami velük? P. kitöltött egy szülői kérdőívet, reméljük valaki azért el fogja olvasni...






Nyilván a hátralévő négy napban azért fog még valami történni, de jelen pillanatban eléggé csalódottak vagyunk...




2. nap: a bent töltött hat és fél órában volt egy darab asszociációs-rajzolós feladat, ami Sz.-nak nehéz volt (rajzold le, mi lennél, ha ünnep lennél... többek között), aztán délután húsz percet volt végre Sz. pszichiáternél. Apa önkéntes óvóbácsiként gardírozza a Kuckó (4-10 évesek) lakóit, kezdi megkedvelni a kölköket... Úgy tűnik csak egy kis figyelem kell nekik...




Holnap én megyek, ami dupla-próba. A. és én külön leszünk tíz órán keresztül...



Sz. nagyon fáradt estére, csak leteszi a fejét, és alszik is.

3. nap végre volt egy csomó teszt: intelligencia, kreativitás, szókincs, ilyesmik. Eredményük majd a záróban, azt tudjuk az intelligencia még mindig a normális alsó határa, amilyennek két éve mérték. P. arról ábrándozik, hogy ilyen helyen dolgozhasson, nagyon jól érzi magát a gyerekekkel...

4. nap. Az én napom. Végre megtudom, hogyan is épül fel egy napjuk, és egy csomó apróságot, amiket P. úgy látszik lényegtelennek talált.
Kilenctől ú.n. értékelés van, a felkeléstől eltelő pár órát értékelik a gyerekek, elmesélik mi történt velük, mit csináltak, volt-e gondjuk. Mindenki, aki ezt képességeihez mérten szépen megteszi, kap "matricát", amit az eredményesség-táblára a neve mellé tűz egy rajzszöggel. Szépen gyűlnek a matricák, kapnak a kreatív feladatokért, a mosdásért, a szépen elmondott értékelésért :-). Tíztől kreatív foglalkozás: ma gyurmázás és nyomdázás van. Utána ebédig az udvaron vannak, ahol elvileg meg kellene próbálniuk valamit együtt csinálni, de Szabolcs főleg velem játszik. Amikor egyszer csatlakozni szeretne a nagyobbakhoz, az egyik kisfiú, akit sokat emleget amúgy, és akivel elsők között ismerkedtünk meg, és aki korábban pátyolgatta Sz.-t, rákiabál a gyerekemre, hogy "Ne kövessél már folyton!" Ennek háterrében két ok lehet, az egyik, hogy előző nap voltak látogatni a szülai, másrészt, hogy nem P. ment, hanem én. Így Sz. velem játszik, illetve egyszer csatlakozik egy labdázáshoz egy másik kisfiú, de egy fél óra múltán mi indulunk haza.

Pénteken már csak egy búcsúértékelésre, és töménytelen mennyiségű P. által bevitt édesség szétosztására, és egy részének elfogyasztására mennek be, visznek ajándékot a fiúknak, telefonszámot cserélnek a szülőkkel, és ebédre már itthon is vannak.

Nincs még zárónk, ennek hiányában egyelőre a hét értékelése továbbra is "nesze semmi, fogd meg jól", illetve annyi fejlemény van, hogy volt egy kérés, hogy tavasszal, miután már betöltötte a hatot a kölkec, csináljunk egy ugyanilyen hetet szülői felügyelet nélkül. A gyomrom is görcsbe rándul a gondolattól... nem tudom, merem-e odaengedni, még akkor sem, ha tudom, hogy így látszódna, hogy milyenek a szociális interakciói a kortársakkal... Nekem kicsit félelmetesek is ezek a gyerekek, a dührohamaik, agressziójuk... Az is zavar, hogy sokkal nagyobbak az enyémnél. Még alszunk rá párat.

4 megjegyzés:

  1. Húúúú, hát elég keménynek hagzik... Nagyon kiváncsi vagyok, hogy mi lesz a záróban, mit fognak tanácsolni, én sem tudom, hogy az egyedül bentlakásos egy hetet bevállalnám-e...

    VálaszTörlés
  2. Nem kell bentaludni akkor sem, csak reggel visszük, délután hozzuk, mintha egész napos oviban lenne. A nagyobbak és vidékiek alszanak bent. Szóval annyira nem szörnyű, úgy biztosan nem mennék bele, de még így is nehéz ügy...

    VálaszTörlés
  3. Keveset tudok erről az egészről, hogy csak úgy véleményem legyen, de Eszter, nem sántít ez a "látszódna, hogy milyenek a szociális interakciói a kortársakkal" érvelés? Hisz azt írod, főleg nagyobbak voltak - ők nem kortársak... Nem az a tapsztalat, hogy a fejlesztés mindig akkor a legeredményesebb, ha egyéni vagy maximum kiscsoportos, és ha nagyjából azonos korú gyerekek vannak együtt? Amit leírtál, abból az derül ki, hogy még a felmérésben sem tudtak differenciálni ("Mi lennél, ha ünnep lennél?" - egy hatévesnek?!).
    Hát persze lehet, hogy nagyon rosszindulatúan olvastam a beszáámolód, de nálam már az első napi események kiverték a biztosítékot...

    VálaszTörlés
  4. Eszter, igen, ez a legfurcsább, hogy sem probléma, sem korosztály szerint nem volt differenciálás. Hidd el, bennünk is sokkal több (volt) az indulat, mint ami a posztból átjön, de egyrészt voltak azért jó dolgok, jó fej emberek is ott, másrészt én sem értek ezekhez a dolgokhoz (bár azt nem értem, miért nem mondtak semmit igazán arról, hogy mit is akarnak a gyerekkel/-től), harmadrészt ez egy nyilvános blog, és senkinek sem akarok fals információkat továbbadni, vagy rágalmazás gyanújába keveredni. Minden amit leírtam szubjektív, és mindössze egy hetes tapasztalat a helyről, ami amúgy egy csomó gyereknek segít. Szóval most megvárjuk a zárót, beszélünk a főnénivel, aztán meglátjuk :-). (És végül csakis úgy döntünk, ahogy a szöszi szempontjából a legjobbnak látjuk.)

    VálaszTörlés