2009. november 21., szombat

(500) Days of Summer

Három film volt rám hatással az elmúlt napokban. Az egyiket nem néztem meg. Az van, hogy P. szereti a Ponyvaregényt. Meg egyáltalán Tarantinót. Hogy miért, nem tudom, ez biztosan valami férfi-agy dolog, de én sosem bírtam végignézni egy filmjét sem. Szóval amikor megnyitottam a lejátszó programot, láttam, hogy utoljára a Becstelen brigantikat nézte valaki, és már beszéltünk róla, Brad Pitt, meg minden, bajom nem lesz tőle, legfeljebb abbahagyom, belenéztem... Jaj. Ez még mindig rengeteg beszéd, és még több erőszak, értelmetlen és beteges. Nem tudok élvezni egy filmet, aminek az első x percében már meghaltak vagy húszan a szemem előtt a lehető leglátványosabban gyilkosságok által... Reggel szerencsére kiderült, hogy P. sem bírta megnézni. Azt mondta, úgy látszik, öregszik.

Viszont megnéztem az (500) Days of Summer-t, ami egy nemromantikus romantikus film, vagy mi, egyszerűen remek volt! Egy lány és egy fiú kapcsolatáról szól, de olyan friss, és eredeti, pedig nincs benne semmi újdonság, mégis nagyon ott van! Az elején elhangzó figyelmeztetést tessék komolyan venni, ez nem valami hepiendes tündérmese, és mégis úgy dőlsz hátra a film után, hogy valahogy színesebb a világ, és nem tudod letörölni az arcodról a mosolyt.

És a régóta vágyott Julie & Julia is megvolt. Nagyon szerettem, Meryl Streep egyszerűen zseniális volt, a gasztroblogos világ meg amúgy is olyan magával ragadó, a két idősík olyan klasszul volt összemosva, bár néhol úgy éreztem, hiányos a történet, talán el kellene olvasni a könyveket hozzá, amik alapján készült...

2 megjegyzés:

  1. Én is tegnap néztem meg a Julie és Juliát, és én is rég vágytam rá, és nekemis, nekemis tetszett. :)
    De most komolyan, amelyik filmben Meryl Streep játszik, az csak jó lehet.

    VálaszTörlés
  2. Meg fogom nezni mindkettot, kivancsiva tettel. Nekem most a The secret life of bees jött be nagyon, láttad?

    VálaszTörlés