2009. november 3., kedd

Egy rosszul kezdődő, de nagyon jól folytatódó nap...

A. tegnap csak negyven percet aludt délben. Persze este hatkor kidőlt hazafelé a baba-mama-klubból. Én meg itthon letettem, levetkőztettem, majd visszaaltattam az erre felébredt gyereket, és nem is engedtem felébredni reggelig, különben még éjfélkor is ébren lett volna... Azt hittem hatkor már kukorékolni fog, de fél nyolckor keltek mindketten, így nagyon késve indultunk oviba. Az indulás körüli kapkodás után jókedvűen vártunk a megállóban, ahova meg is érkezett egy dugig telt busz (utóbb kiderült, hogy ez egy késve indult járat volt, mert a nyomában ott jött a menetrendszerinti üresen.) Felkecmeregtünk, Sz. is befurakodott egy ismerős kislány mellé egy ülésre, és éppen két ismerős anyuka mellé álltam, így vidáman fecsegtünk. Aztán következett a megállónk, szépen szálltunk lefelé, amikor egyszercsak ránkzárta az ajtót a sofőr. Ha egyedül vagyok, nem borulok ki ennyire, de a gyerekeket is megnyomta az ajtó, Sz. meg amúgy is retteg minden hirtelen helyzettől, hát, én olyan cifrát üvöltöttem a sofőrnek, mikor végre kinyitotta az ajtót... Pedig nem vagyok az a lépten-nyomon káromkodós, de most nagyon kiszakadt belőlem. Végül a síró gyerekek megnyugodtak, én is lecsillapodtam, és mentünk az oviba, Sz.-nak ezerszer el kellett magyarázni, hogy ez egy szerencsétlen véletlen volt, nagyon ritkán van ilyen. Mire beértünk az oviba, sikerült túltennie magát.

Miután leadtuk Sz.-ot, vettünk némi harapnivalót, és gyümölcsöt, de még egy óra volt a zenebölcsi kezdetéig, hát, felhívtam a lányt, aki tartja, hogy nem mehetnénk-e be hamarabb az imaházba, addig a kiscsaj elvan a kertben. Persze mehettünk. A baptista imaház udvarán egy hatalmas hársfa áll. Természetesen az udvar utolsó négyzetcentijét is hársfalevél borítja így ősszel. Mi meg mindketten nagyon szeretjük a faleveleket. Először elég szolidan kezdtük, A. egy lapáttal pakolta a dömperbe a leveleket, aztán gereblyézte egy kis gereblyével, de aztán megtaláltam a nagy levélgereblyét a komposztálón... Gondoltam csinálok egy kis kupacot A.-nak, amibe belehempereghet, meg amit dobálhat, de néhány húzás után olyan gereblyézhetnékem támadt... Eszembe jutottak az őszi dolgozások a szüleim kertjében, az égett levél illat, a macskánk, ahogy hempereg az avarkupacban, a meleg tea, a pálinka, a zsíros kenyér, amit bekaptunk munka közben, egy szó, mint száz, merő nosztalgiából levedlettem panellakó mívoltom, és gereblyéztem egy jót, meg belehordtam a komposztálóba a leveleket, A. lelkesen segített gereblyézni is, hordani is, kipirult az arca, jéghideg volt a keze, de végig vigyorgott.

Ezt már csak megkoronázta a zenebölcsi, ami szokás szerint nagyon jó volt, A. annyira élvezi ezeket a foglalkozásokat, hogy nem győzök csodálkozni, hogy hova lett a kisbaba, aki eleinte végi sírdogált, és már az sem okoz gondot neki, hogy a hangszereket vissza kell adni a hangszeres blokkok végén :-). Írok is gyorsan két mondókát, ami ugyan ma nem volt, de nagyon szeretjük őket.

Ez az a vers, amit már Sz. is imádott, és ha A.-lel játszom, bizony felkéredzkedik egy-egy csúszásra ő is, ha apa itthon van, akkor egyik gyereket ő, másikat én csúsztatom.

Földön ülve a gyerkőc háttal nekünk az ölünkben ül.

Nagy a hó igazán,
(gyerek lassú döcögtetése, lovagoltatása a combunkon)

Fut a sí, meg a szán.
(Kicsit gyorsabb döcögtetés)

Hejhó!
(térdünk behajlítása, a gyerek a térdünk tetején üljön, a lába két oldalra lógjon továbbra is )

lecsúszik a Pali, meg a Ferkó.
(gyerkőc lecsúsztatása az alsó lábszáron.)

Vigyázat, komoly függőséget okoz a gyerekeknél, csak jó kondiban kezdjünk hozzá :-).
(lehet széken ülve is csinálni, akkor nem kell a hejhónál térdet hajlítani, csak kinyújtani a lábat előre srégan.)

Másik lovagoltatós (elég közismert, de ezt mindkét gyerekem annyira szereti, szerette, hogy inkább leírom, hátha valaki nem ismeri.) Itt szemben ül a gyerek, így jól látható, ahogy szétkacarássza a fejét :-)))

Így mennek a gyerekek.
(Lassú lovagoltatás)

Így mennek a betyárok.
(Öldalra billentgetés lassú lovagoltatás közben, tehát felváltva emelgetjük a térdeket.)

Így mennek a katonák.
(Gyorsabb tempó két lábbal egyszerre.)

Így mennek a huszárok.
(a gyerek fenekének meghuppantatása, döcögtetés erőteljes mozdulatokkal.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése