2009. november 20., péntek

Mese, varázslat, HP

Figyelem! Félreérthető, zavaros, kiforratlan gondolatok következnek, amikkel semmiképpen sem szándékozom senkit megbántani, vagy bárkivel tiszteletlennek lenni.

Amikor még nem voltam keresztény, az egyik téves előfeltevésem az volt a keresztényekkel kapcsolatban, hogy fantáziátlanok. Persze így utólag ez elég nagy butaság, de akkoriban nagyon meg voltam győződve róla.

Aztán a megtérésem egy Harry Potter rajongó sci-fi író lelkész által történt, és ez így volt jól. Kezdő keresztényként még mindig sok előítéletem volt a keresztényekkel kapcsolatban, mert azért azt tudtam, hogy nem minden előítéletem volt alaptalan, és nem minden keresztény toleráns, széles látókörű és művelt, de mostanában, az elmúlt egy-két évben, ahogy egyre több a gyülekezetünkön és a felekezetemen kívüli kereszténnyel is megismerkedem, egyre tágul az én látóköröm is, és már nem vagyok olyan nagyképű, hogy csak azokat veszem számba, akik ugyanazt és ugyanúgy gondolják, amit és ahogyan én, és tudom, hogy Farkas József teológiáján kívül is van kereszténység. (Ennek volt egy olyan szakasza, amikor én azt gondoltam, hogy számomra is lehet, de mára úgy vagyok vele, hogy nem, és ezért nem váltottunk gyülekezetet...)

Amikor megismerkedtem a baptista barátnőmmel sok meglepetés ért, ahogy azóta is. Számomra a legérdekesebb dolog a sátánnal, a gonosszal való folyamatos számolás. Furcsa volt, hogy egy mindig mosolygó, alapvetően derűs, nyitott ember, aki minden pillanatban hálát ad az Úrjézusnak, és valahogy tényleg első pillanattól fel tudtam nézni rá a hite miatt, mindezen pozitív dolog mellett folyamatosan látja a rosszat is, és azt nevesíti is, annak valamiféle személyesítést ad. Én nem foglalkozom a sátánnal. Azt se tudom, miféle. Nem tudom magabiztosan állítani, hogy ez vagy az a rossz a sátán, mint személy műve. Na, most ez nyilvánvalóan az a fajta rám jellemző ignoráló magatartás, amivel minden kellemetlent, rosszat, nehezet igyekszem kerülni, pl. a halállal kapcsolatos hosszú időn át tartó figyelmenkívül hagyásom. Kell foglalkozni a sátánnal, mert van, benne van a Bibiliában. De attól még mindig nem tudom, miféle, azt meg pláne nem tudom, és nem is fogom soha magabiztosan kijelenteni, hogy mi az a világban, ami miatta van, és mi nem. (((Érdekes példa volt erre a Jehova Tanúihoz való hozzáállásunkbeli különbség: a bátyám Jehova Tanúja, és én büszke szoktam lenni arra, hogy a család a kezdeti nehézségek után egyben maradt, hogy jó a viszonyunk. Szoktam olvasni a folyóirataikat (nagyon jó témáik vannak, amik átgondolásra méltók, mégha nem is mindig értek egyet a gondolatmenettel), és alapvetően semmi bajom azzal, hogy a bátyámék Jehova Tanúi. Örülök neki, hogy keresztények, és előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy kinek is van igaza mondjuk a halál utáni élet kapcsán, vagy a sátánnal kapcsolatban. Nyilván zavar az intoleranciájuk, de egyrészt örültek, hogy megértem, másrészt meg az, hogy ők nem jönnek be a mi templomainkba, nem jelenti azt, hogy nekem is így kell viselkednem, sőt. Harmadrészt náluk is ugyancsak nagy a szórás a vakbuzgóság és az okos, gondolkodó teologizálás között, mint bármely felekezetben.) Amikor először említettem a barátnőmnek a bátyámat, egy kicsit elborzadt, hogy de nem zavar, hogy ennyire félre vannak vezetve a szeretteim, és hogy mi lesz a sorsuk a nyilvánvalóan rossz irányuk miatt? Nem akarom őket megmenteni? Hát, ez egy nehéz kérdés. Mert magamról tudom, hogy nem lehet valakit megmenteni, aki nem akarja. Másrészt megteszem a tőlem telhetőt, de szerintem ők kevésbé szorulnak megmentésre, mint mondjuk a szüleim, akik csak törölgetik a gyönyörű bőrkötéses, jubileumi kiadású, csillogó gerincű Károli Bibliájukról a port...)))

No, szóval egyre többször kerültek elő dolgok, amiken én kicsit elcsodálkoztam, például, hogy a Hupikék Törpikék tiltólistás mese Hókuszpók miatt, ahogy a Csipkerózsika, a Hamupipőke és a Panka és Csiribí is a tündérek miatt... És nem volt ebben vita, mert csak tudomásul vettem, és megértettem, de persze sokat gondolkodtam rajta.

Mert a gyereknek szerintem kell a varázslat. Nem igaziból, főleg, mert nincs is igaziból, de ez a lényeg amúgy is: a gyerek tudja, hogy ez mese. Hogy nincs ilyen. Még az én amúgy földhözragadt gondolkodású, minden mögött érthető okot kereső gyerekem is imádja amikor csiribúcsiribá magára tesz egy papírkoronát, és királyfivá változott, aki a kardjával legyőzi a sárkányt, ahogy aztán csiribúcsiribá leveszi, és visszaváltozik Sz.-csá. (De ugyanezzel a módszerrel változik tigrissé, aki morog, vagy darázzsá (az ugrálólabda a potroha :-))) Imádja a farsangot, amikor beöltözik Félixnek, a lila űrlénynek a Bogyó és Babócából (most amúgy farkas akar lenni, de ez hetente változik), és addig amíg rajta a ruha, ő más, de tudja, hogy ez játék. Szerintem a Mikulásos, Jézuskás történetek mögött is tudja valahol, hogy mi van. (Nem véletlen, hogy a Maresz kérdésfelvetésére sokan írták, hogy nem volt sokk, amikor lelepleződött a dolog.)

És akkor ott a Harry Potter, amit amúgy is szokás keresztény körökben nagyon nem szeretni, jaj, de jó, hogy előbb kezdtem olvasni, mint ahogy megtértem, és így tudom, hogy milyen jó könyv (amúgy sem tértem volna meg a HP nélkül :-)). Erre meg csak álljon itt egy link, ami Szalai András egy évekkel ezelőtti előadására mutat (több, mint két óra, szóval biztos nem lehet egyben meghallgatni, hosszú utazásra ideális...) (Amúgy is nagyon jó a www.apologia.hu , csak ajánlani tudom).

4 megjegyzés:

  1. A varázslás szerintem is bűn. A lányaimmal már beszélgettünk erről és megértették. De ez nem jelenti azt, hogy megtiltjuk nekik a mesenézést vagy hallgatást. Ezért felváltva olvasunk nekik minden este 1-1 bibliai történetet vagy egy jó mesét.
    Köszönöm a 2 linket, megnéztem őket.

    VálaszTörlés
  2. A varázslás, ha létezik a valóságban (én nem hiszek benne), akkor bűn, de a mesében, a fantázia játékaként nem hiszem... Akkor ugyanis játék, mese, és nem varázslás. Szerintem :-).

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Én nem gondolom, hogy egy varázslós mese káros lenne (és nem is bűnös dolog ilyemit olvasni, hallgatni, kitalálni) . A képzelet tehetségét is azért kaptuk, hogy használjuk. Aki meg maga próbál varázsolni, az, szegény, bolond.... :-))

    VálaszTörlés