2009. november 7., szombat

Születésnap, amilyennek lennie kell





Szinte az utolsó pillanatig nem tudtam, hogy hogyan lesz a mozdonyformájúra összeállított piskótalapokból torta, de valami csak lett (csálé is, csúnyácska, de egyrészt a miénk, másrészt finom). Egy darabig maradok a szögletes és kerek tortáknál, sütiknél, és fúúúúj csokimáz, ami összekeveredve oldalt a lapok közül előbukkanó vajas krémmel, majdnem katasztrófához vezetett, végül nem esett atomjaira az egész, csak katasztrofálisan ronda lett a máz...)
Takarításra nem sok mód volt az elmúlt napokban két hűtőfürdő között, de szerencsére anyósomék nem finnyásak a rendetlenségre, ami a polcok és a kanapé alatt fellelhető volt.

A. valami elképesztő üvöltéssel reagált a nagyszülők érkezésére. Nyilván a betegsége miatt, mert amúgy nem szokása ez az égzengéses-produkció...

Végül megnyugodott a kicsi, az ebédet is sikerült befejezni, a maradék ajándékokat átadtuk (a lényeg a fűtőház volt, nagyon várta már), volt sok lufi, jókat ettünk (A.-nak nyilván fáj a torka, mert inkább a nagyapját igyekezett megetetni a saját ételével), énekeltünk, Sz. fújt, ettünk, A. végül hatalmas rajcsúrt csapott az összes jelenlévő nagyszülőjével (apukámék nem jöttek egy elhúzódó kórság miatt, nem akartak se fertőzni, se fertőződni).

Jó volt. Sz. a hatévessége tiszteletére ma saját lábán jött ki fürdés után (A. születése óta őt is ölben kellett kihozni, bár egyedül mászik be, egyedül mosakszik, de ölben jött ki), és azt is elhatározta, hogy apja nélkül alszik el, de az végül nem sikerült, de holnap újra megpróbálja :-).
Isten éltessen gyönyörű, okos nagyfiam!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése