2010. március 14., vasárnap

Nincs mese...

... meg kell tennem most - mert valamit kerestem valaki régi bejegyzésében, és közben meg tudtam állni, hogy elolvassak mindenkit -, most elengedem "hivatalosan" is a blogolást. Nem örökre, de most nincs rá időm - és örülök neki. Szoktam írni - leveleket a barátoknak, és tudom, hogy kis kozmetikával a legtöbbet posztolhatnám, de akkor óhatatlanul is olvasni is nekiállok, amivel sokkal több idő megy el... Sajnálom, de valahogy át kellett rendeznem a dolgokat, hogy aludjak is eleget, és minden másra is jusson - úgy tűnik, mostanában töltekezni is tudok a magam forrásaiból, de az biztos, hogy sosem lehetek elég hálás mindazért, amit kaptam az olvasott blogokból: bölcsességért, türelemre tanításért, humorért, a közösség érzésért, a mások hétköznapi kereszténységéért...

Levélben elérhető vagyok akár beszéd-kérdésben, akár másért!

Isten áldjon mindenkit!

1 megjegyzés: